Vége, elköszönünk az óraátállítástól most érkezett a rendkívüli hír!

Hatással van ránk!

Minden emberi szervezet működését a saját belső órája határozza meg. Ettől függ a napi ritmus, ez szabályozza a biológiai funkciókat, amelyek napszakos változást mutatnak.

De mi történik, ha megszűnik az összhang a belső és a külső óra között?

A nap folyamán változó értékek közé tartozik például a vérnyomás, a pulzusszám, a testhőmérséklet és a glükokortikoid hormonok szintje, melyek hat és kilenc óra között vannak jelen legnagyobb mennyiségben a vérben, éjfélkor pedig a legalacsonyabb a koncentrációjuk.

A belső órára a nap járásának, a napsütésnek, valamint az éjszaka és a nappal váltakozásának van a legnagyobb befolyása. Utóbbi hatással van a melatonintermelésre is.

A szervezet biológiai órájának legkisebb ingadozása is felboríthatja az alvás-ébrenlét egyensúlyt, és hatással lehet az egészségre is, mindaddig, amíg a szervezet nem alkalmazkodik a változásokhoz.

A tavaszi átállásnál az órát egy órával előre állítjuk. Ez azt jelenti, ha óraátállítás előtt és után is hét órakor kelünk fel az óra szerint, valójában egy órával korábban kelünk, mint előző nap.

A melatonintermelés ilyenkor nem áll át, a glükokortikoidszint még alacsony. A vércukorszint még az alvási időnek megfelelő. Vagyis hiányzik a kimaradt egy óra alvás. Fáradtak, dekoncetráltak, levertek vagyunk.

Az téli időszámításra való átállás főleg az időseket, gyermekeket és a betegeket viseli meg

Az őszi átállás során sokan korábban kelnek reggel, és hamarabb fáradtnak érzik magukat.

A szervezet átállásra adott reakciója egyénenként változó lehet, ám a csecsemők, a gyerekek és az idősek sokkal érzékenyebbek, nehezebben alkalmazkodnak az óraátállításhoz.

Különösen megterhelő az évi kétszeri átállás az alvászavarokkal küzdő és a szervi betegségekben szenvedő embereknek.