Élelmiszer áremelés – Csak pislogunk, így alakulnak az infláció hatására az étolaj, cukor, tészta, és a rizs árak!

A drágulás adódhat a kereslet növekedéséből (lsd. a kínaiak rákaptak a vajra, a magyar kormány árstopot vezetett be a 2,8-as UHT tejre, stb.), a kínálat szűküléséből (a hőség miatt kisebb a tehenek tejhozama), akár abból is, hogy nőttek a termelők költségei (drágul a takarmány, az energia és a munkabér), és persze – ha már Magyarországon vagyunk – a forint gyengülése is hat. Nem csak a növekvő költségek miatt, de azért is, mert ha egy termelő azt látja, hogy euróban több pénzt kap, mint itthon, bizony el fogja adni külföldre.

Láthatjuk tehát, egy elég bonyolult árképzéssel állunk szemben, a GVH által kifogásolt jelentések pedig többnyire ezt a helyzetet írják le. Természetesen előfordul, hogy egy-egy szakmai szervezet magasabb árszintet vár el a nyilvánosság előtt partnereitől, de ez igen ritka, és annál nagyobb a visszhangja. Néhány évvel ezelőtt a pékek kavartak vihart azzal, hogy egy konkrét számot közöltek azzal kapcsolatban, hol is lenne a kenyér kívánatos árszintje, ebben az esetben érthetően vonta fel bárki a szemöldökét.

Nem jó a rögzített ár

Több szakmai szövetség hívta fel az elmúlt időszakban arra is a figyelmet, hogy a kereskedők nyomott árat várnak el tőlük, ilyen ár mellett pedig nem tudnak rentábilisan működni. A nagy infláció idején például a Hússzövetség beszélt arról, hogy a korábban bevált, hosszú időre lekötött ár a költségek gyors változása miatt nem fenntartható a számukra. Néhány hónapja pedig a tojásszakma érdekvédelmi szervezete beszélt arról, hogy megnövekvő költségeik miatt tarthatatlan az addigi alacsony fogyasztói ár.

A magyarországi drágulás egyébként a középmezőnyben van: a nyerstej ára január 15-ig éves alapon nálunk 11,7 százalékkal nőtt, az uniós átlag eközben 17 százalék. Ennél valamivel jobban drágult a folyadéktejek közül a 2,8%-os UHT tej (átlagosan 17 százalék, a kereskedelmi márkáknál 11 százalék) kiskereskedelmi beszerzési ára, a trappistánál pedig már 20 százalékos a drágulás. Ehhez képest felmérésünk szerint a legolcsóbb termék a trappistából egy év alatt 17 százalékkal drágult, míg a tejnél már 73 százalékot meghaladó áremelkedést látunk – ennek a hátterében azonban részben az áll, hogy egy évvel ezelőtt a boltok még legfeljebb beszerzési áron értékesíthették ezt a tejet.

Kapcsolódó cikk:

A vaj általunk mért, éves alapon 42 százalékot meghaladó drágulása mögött más ok is húzódik: a világpiacon hiány alakult ki belőle az egyre növekvő kereslet miatt – megint csak Kínára érdemes mutogatni, ahol a vaj belső termelése még mindig nem megoldott, elsősorban importra hagyatkoznak –, miközben általánosságban csökken a tejek zsírtartalma, vagyis több alapanyagra van szükség ugyanannyi végtermék elkészítéséhez. (Erről egyébként nemrég egy kereskedelmi bank agrárelemzője is írt, nem világos, hogy ezt is betiltaná-e a GVH.)

A tojás esetében szintén többrétű folyamatot láthatunk. Az Egyesült Államokban a madárinfluenza-járvány miatt csökkent jelentősen az állomány, nálunk pedig szintén az árstop (illetve a beszerzési áron való értékesítésre vonatkozó előírás) kivezetése pakolódott rá az év végére jellemzően kisebb termelés és nagyobb kereslet miatti drágulásra. A termelők pedig még egy dolog miatt várnak áremelkedést: a boltláncok lassan kiszoríthatják a hagyományos, ketreces tartásból származó tojásokat a kínálatukból, az egyébként is magasabb termelési költségekbe pedig előbb-utóbb a jobb tartási körülmények ára is beépülhet.