5 perce jelentették be – jöhet a 13. havi nyugdíjkorlátozás?
A magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében a 2026-os választások után sürgős reformokra lesz szükség, különben a Ratkó-unokák 2038-2042 közötti nyugdíjba vonulása komoly finanszírozási problémákat okozhat. A cikk négy nagyobb kockázattal járó lehetséges intézkedést mutat be, amelyek segíthetnek a rendszer hosszú távú működőképességének biztosításában – írja vendégcikkében a Portfolio.hu-n Farkas András, „Nyugdíjguru”.
News7.hu
A magyar nyugdíjrendszer a jelenlegi feltételekkel csak 2037-ig működtethető súlyosabb finanszírozási kockázatok nélkül. A cikksorozat második részében négy olyan lehetséges intézkedést mutatok be, amelyek nagyobb kockázatokkal járnak, de részei lehetnek egy átfogó nyugdíjreformnak.
Az első lehetőség a 13. havi nyugdíj összegének korlátozása vagy egységesítése. Ez a juttatás jelenleg évi 550 milliárd forintos költségvetési terhet jelent, amit nem támaszt alá járulékfizetés. A korlátozás történhetne az átlagos nyugdíjösszeg (245 ezer forint) vagy a medián nyugdíjösszeg (216 ezer forint) szintjén. Fontos azonban, hogy ez csak a nyugdíjemelési rendszer reformjával együtt lenne méltányos, mivel jelenleg a 13. havi nyugdíj az egyetlen hatékony eszköz a nyugdíjasok elszegényedésének lassítására.
A második lehetőség a nyugdíjplafon bevezetése. Számos európai ország (Svájc, Franciaország, Belgium, Spanyolország) korlátozza a kifizethető állami nyugdíjak összegét, jellemzően háromezer euró (kb. 1,2 millió forint) körüli értékben. Magyarország egyedülálló abban, hogy sem járulékplafon, sem nyugdíjplafon nincs, a jövedelemadózás sem progresszív, és foglalkoztatói nyugdíjpillér sem működik.
A harmadik lehetőség
A harmadik lehetőség a nyugdíjba vonulási feltételek rugalmasabbá tétele. A 2010/11-es radikális beavatkozások (korhatáremelés, magánnyugdíjpénztárak visszaállamosítása, korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése, Nők40 bevezetése) után szükség lenne egy korszerű, rugalmas nyugdíjba vonulási rendszerre. A férfiak kedvezményes nyugdíjának bevezetése azonban rendkívül kockázatos lenne, potenciálisan 400 milliárd forintos többletterhet jelentene. Ehelyett mindkét nem számára rugalmas nyugdíjba vonulási lehetőséget kellene teremteni, ahol a korhatár előtti nyugdíjazást levonás terhelné, a nők esetében kisebb mértékű elvonással.
A negyedik lehetőség a nyugdíjemelési eljárás átalakítása. Jelenleg a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, ami a nyugdíjasok relatív elszegényedéséhez vezet, amikor a keresetek gyorsabban nőnek, mint az infláció. Megoldást jelenthetne a vegyes indexálás bevezetése, ahol az infláció mellett a nettó keresetnövekedés 20-50%-át is figyelembe vennék. Emellett a nyugdíjemelés gyakoriságát sűríteni kellene, és az emeléseket a tényleges éves inflációs adatok ismeretében utólag korrigálni kellene.
A jelenlegi egységes százalékos emelés helyett két korrekciós tényező bevezetése segíthetne: a valorizációs nyugdíjemelési korrekció a korábbi években megállapított nyugdíjak leszakadását kompenzálná, míg a szolidaritási nyugdíjemelési korrekció a mélyszegénységbe csúszott nyugdíjasok helyzetén javítana. A nyugdíjprémiumra félretett összeg átminősítésével szolidaritási korrekciós alapot lehetne létrehozni.
Összességében a jelenlegi nyugdíjemelési rendszer elsősorban az állam érdekeit szolgálja, mivel az emelések mértéke kormányzati becslésekre épül, és a nyugdíjasokra hárítja a kockázatviselés egészét. A nyugdíjasok a nekik járó emelést hosszú hónapokra kamatmentesen kölcsönadják az államnak, sőt, az év utolsó négy hónapjára járó pótlólagos emelésről részben vagy teljesen le is mondanak az állam javára.