Minimálbér összege 2019: tovább emelkedik a nettó és a bruttó minimálbér mértéke!
Magyarországon az elmúlt egy évben 13 százalékkal nőttek a bérek, miközben az infláció csak két százalék volt. Mindebben sokat segített az öt százalékos munkaadói járulékcsökkentés, és a következő öt évre megígért további 10,5 százalékpontos járulékmérséklés. A béremelkedési folyamat több tényező eredménye, és amíg ezek fennállnak, folytatódni is fog. A rég várt felzárkózás mindenesetre most gyorsan zajlik erről itt írtunk korábban.
Az Magyar Nemzeti Bank (MNB) legutóbbi inflációs jelentése szerint idén a rendkívüli béremelkedés ellenére is csak 2,3 százalék körüli az infláció, és még a jegybanki célnak tekintett három százalékot is csak 2019-ben éri el. Ez azt jelenti, hogy tíz százalékos reálbér növekedés zajlott le, ami egészen különleges eset, ritkán fordul elő, pláne, ha maga a gazdaság ugyan gyorsan növekszik, de messze nem ekkora mértékben. Ugyanez a helyzet az egész régióban, a 2004 és 2008 között az Európai Unióhoz csatlakozott országok majdnem mindegyikében. Ezt a példátlan, de igen kedvező helyzetet több tényező egyidejű fennállása segíti. 
Az egyik, hogy rendkívül alacsonyak voltak a bérek, nem csak a kontinens legfejlettebb országaihoz képest, hanem még a gazdaság teherbíró képességéhez is. A cégek többet is költhettek volna munkabérre, jóllehet ez profitjukat csökkentette volna, de nem álltak ilyen kényszer alatt. Most viszont – egész meglepő módon közel tíz évvel a válság után – megjelent a munkaerőhiány, és ez kikényszeríti a béremelést.Átlagos körülmények között tömeges munkaerőhiány egy országban nem szokott előfordulni, ha jól pörög a gazdaság (ahogy most nálunk is), legfeljebb közel teljes foglalkoztatottság jön létre. A tömeges munkaerőhiányhoz az kell, hogy a munkaerő egy jelentős rész elhagyja az országot. Ez pedig békeidőben csak úgy fordulhat elő, ha az ország polgárai előtt megnyílnak más, sokkal magasabb bért kínáló munkaerőpiacok.
Teljes foglalkoztatottság, kedvező körülmények
Ez történt most a régióban, csakhogy a hatás nem rögtön jelentkezett, mivel akkor még a fogadó országok is magas munkanélküliséggel küzdöttek. Az utóbbi pár évben azonban Európa legtöbb országa végleg maga mögött hagyta a válságot, gazdasága növekedésnek indult, a munkanélküliség visszaesett. Ez utóbbi nem mindenhol egyformán: a mediterrán országokban, sőt Franciaországban még mindig magas, de Európa legnagyobb gazdaságában, Németországban rendkívül alacsony, így rengeteg nem német uniós polgárt képes foglalkoztatni.
Hasonló a helyzet Ausztriában, Hollandiában, és persze Nagy-Britanniában, ahol már több millió uniós polgár dolgozik, mégis alig van munkanélküliség, és ezen a brit EU-kilépés sem fog változtatni, legfeljebb csökken valamelyest az újonnan érkezők száma.
A magas bérű országok így olyan sok embert tudnak alkalmazni, hogy ez erős hiányt teremtett az alacsony bérű országokban, teljesen érthető módon.
Az egyetlen megoldás az adott helyzetre a bérfelzárkózás, vagyis a keleti tagállamokban a bérszínvonal emelkedése egészen addig, amíg egyrészt a gazdaság elbírja, másrészt, amíg megszűnik az elvándorlás, sőt, a külföldön dolgozók már elkezdenek hazatérni.
A gond csak az, hogy olyan nagy volt a bérkülönbség, hogy ezt csak páratlan mértékű béremelkedés tudja áthidalni. Így indult be a jelenlegi óriási ütem, és egyelőre a béremelkedés nagyobb része a cégek profitjának terhére zajlik, illetve emellett a hatékonyság növelésére kényszeríti őket.
A multik számára ez a folyamat nem is meglepő: egy német autógyár, vagy egy amerikai gyorsétteremlánc nálunk is ugyanolyan hatékonyan dolgozik, mint a magas bérű országokban, így sokkal nagyobb a mozgásterük a bérfizetésben is.
Járulékcsökkentés
Magyarországon volt egy külön probléma, ami a többi régióbeli társunknál nem vetődött fel. Nálunk volt a legmagasabb a munkára rakódó teher, azaz állami elvonás, a munkavállaló által kapott összeg több mint kéteszesét kellett kifizetni a munkaadónak. 
Ez oda vezetett, hogy sok munkaadó csak a minimálbérre jelentette be dolgozóit, a munkabér többi részét zsebbe fizette, elkerülve az adókat és járulékokat, így hiába volt magas a teher, a belőle származó bevétel mégsem volt sok.
Az első lépés ennek enyhítésére az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése volt, de akkor még szó sem volt magas béremelkedésről, munkaerőhiányról. Az azóta egyre nyomasztóbb helyzetre tavaly született megoldás: a kormány megállapodott a munkaadókkal és a munkavállalókkal egy hat éves járulékcsökkentési tervben, melyet nagymértékű minimálbér-emelés egészít ki, pont azért, hogy a csökkenő terhek mellett a jövedelmek minél nagyobb hányada bekerüljön a közteherviselésbe.
Következő lépésként idén öt százalékponttal csökkent a szociális hozzájárulási adó (szocho), egyúttal 15 százalékkal emelkedett a minimálbér, 25-tel a garantált bérminimum. 2018 január elsején újabb 2,5 százalékos szocho csökkentés következik, 8 százalékos minimálbér, és 12 százalékos garantált bérminimum emeléssel. 2019-től négy éven keresztül évi további két százalék járulékcsökkentés jön, a minimálbér-emelés mértéke viszont még nincs meghatározva, az feltehetően évente az aktuális helyzet szerint fog megtörténni.
Amikor a folyamat befejeződik, a munkaadók által fizetendő teljes összeg a munkavállalók nettó bérének 1,7-szeres lesz, ez nagyjából meg fog egyezni a cseh és szlovák adattal, azaz ebből adódó versenyhátrányunk megszűnik. Egyúttal lehetővé teszi a magasabb béremelkedési ütemet, miután a munkaadók terhei ennél kisebb ütemben nőnek.
Az elmúlt éves 13 százalékos átlagos emelésből értelemszerűen csak nyolc jutott a munkaadókra, ami az adott helyzetben nagy könnyítés volt számukra.
Meddig tarthat a béremelkedés?
A mindenkit érdeklő kérdés az, hogy a bérfelzárkózási folyamat hogyan fog zajlani a jövőben? Induljunk ki abból, hogy a jelenlegi kedvező világgazdasági helyzet fennmarad, exportpiacaink gazdasága egészséges lesz, nálunk pedig megvalósulhat az évi három százalék közeli, vagy annál gyorsabb gazdasági növekedés. Ebben az esetben az fogja meghatározni a béremelkedés mértékét, hogy hol az a szint, ahol enyhülni kezd a munkaerőhiány.Általában az a tapasztalat, hogy ha a megszerezhető jövedelem eléri annak a felét, amiért távolra kéne utazni, ott lakást bérelni, teljesen új életet kezdeni, akkor már nem éri meg elmenni, leáll a tömeges elvándorlás.
Ezt mutatja egyébként Görögország és Portugália példája is: a nettó átlagjövedelmek 900-1000 euró körül vannak a két országban, és jóval kisebb a munkaerő elvándorlása, mint nálunk.
Ebből az következik, hogy nálunk is hasonló magasságot kell elérni a nettó átlagjövedelemnek. Németországban a nettó átlagbér 2200 euró körül van, Ausztriában 2000, Nagy-Britanniában az angol font jelenlegi árfolyama mellett 1900. Ha az egyszerűség kedvéért 2000-nek tekintjük a „nyugati” átlagot, a nálunk megcélzandó összeg ezer euró körül alakulhat, ami nagyjából 300 ezer forintot jelent, ha nem változik jelentősen a forint árfolyama.
A KSH utolsó jelentése szerint a közmunka nélkül számolt bruttó keresetek vannak ezen a szinten, így a cél az, hogy a nettó jövedelmek érjék el a bruttó jövedelmek jelenlegi értékét. Ha a családi kedvezményt is figyelembe vesszük, a nettó átlagjövedelem a bruttó jövedelem majdnem 70 százaléka,
így nagyjából 40-45 százalékos béremelkedésre van szükség az optimális szint eléréséig.Ez a következő évek összesen 10,5 százalékpontos járulékcsökkenése miatt a munkáltatóknak csak bő 30 százalékot jelent, ami már nem tűnik olyan vészesnek, 4-5 év alatt feltehetően elbírnak ennyit.Jogosan merül fel a kérdés, hogy régiónkban miért voltak olyan alacsonyak a bérek, amikor a gazdaságok nem voltak annyival rosszabb állapotban nyugati társaiknál, ami ezt indokolta volna. A nyolcvanas évek végéig nem volt szabad külkereskedelem, jórészt az állam döntötte el, mit lehet importálni, ugyanakkor a gazdaság kevés jó minőségű exportálható árut állított elő. A fejlett országokba így keveset tudtunk eladni, jó minőségű fogyasztási cikkeket és a termeléshez szükséges eszközök és alapanyagok egy jó részét viszont csak onnan tudtuk beszerezni.
Piaci körülmények között ilyen helyzetben hiány mutatkozik a kereskedelmi mérlegben, és a hazai valuta leértékelődik, a versenyképesség helyreáll.
Az úgynevezett szocialista valuták nagy mélységben voltak vásárlóerejüket tekintve,
de ez sem segített, mert a működésképtelen gazdasági szerkezet mellett így sem tudtak ezek az országok megfelelő mennyiségű, a világpiacon eladható árut megtermelni.
A rendszerváltáshoz így eleve úgy érkezett az egész keleti blokk, hogy a gyenge nemzeti valuták miatt mind az árszínvonal, mind a bérszínvonal nagyságrenddel alacsonyabb volt a nyugatinál, a bérekben jellemzően 10-20-szoros különbségek is előfordultak. A rendszerváltás után az egyensúly helyreállítása érdekében további valutaleértékelések következtek magas inflációval, a helyzet esetenként még tovább is romlott. Csak az ezt követő stabilizáció után,
jellemzően a 90-es évek végétől kezdődött a valuták reálfelértékelődése, valamint a reálbér növekedése.
Sok idő eltelt azóta, sokat is emelkedtek a bérek, nagyot is csökkent a különbség a régebbi EU-tagokhoz képest, de annyira mélyről indultunk, hogy még mindig nagy a különbség, mire megnyílt a munkaerő szabad áramlásának lehetősége. Vártuk is sokáig az igazi felzárkózást és ennek nagy része 25-30 évvel a rendszerváltás után most meg is valósul.
A Közszférában is emelkedik a minimálbér!
Idén a tárgyalások nem a szokványos módon zajlottak: hosszasan tárgyaltunk a munkáltatóval, létre is jött a megállapodás a munkáltató és az összes képviselettel rendelkező szakszervezet között: utóbbiak közül mindenki azonos álláspontot képviselt, függetlenül attól, hogy utána ki mit nyilatkozott a sajtóban. Tehát kvázi megállapodás jött létre, hiszen már csak a tulajdonosnak kellett azt mondani, hogy mindezt jóváhagyja a vállalatok üzleti tervében: ez a MÁV esetében évente 13,5 milliárd forint pluszt jelent, ennyivel több állami költségtérítés kell a MÁV-csoportnak ahhoz, hogy ezt a bért elő tudja állítani.
Hiszen az 5%-os járulékcsökkenés csak arra elég, hogy a minimálbérre és a garantált bérminimumra történő ráállást fedezze. Ez egyébként szégyenletes módon – sajnálatosnak is mondhatnám – 11800 embert érint a MÁV-csoportnál – szögezte le Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke. Ennyien vannak ugyanis azok, akiknek valamennyit hozzá kell tenni a jövedelméhez ahhoz, hogy elérjék a minimálbért vagy a garantált bérminimumot. Utóbbi egyébként gyakorlatilag csak azokat nem illeti meg, akik esetében a munkakör betöltéséhez nem szükséges középfokú végzettség. Nagyon egyszerű a szabályozás: a 34-es FEOR-számtól felfelé besorolt munkavállalók mind középfokú végzettséggel rendelkezik.
2017-ben átlagosan 13%-os, 2018-ban 12%-os és 2019-ben legalább 5%-os béremelésre kerül sor. A „legalább” szó azért került a megfogalmazásba, mert az 5%-ot mindenképpen meg kell kapnia mindenkinek. Jelenleg azonban nem ismerjük, hogy 2019-ben mennyi lesz a minimálbér-, garantált bérminimum-emelés mértéke, ahogy az infláció mértéke sem ismeretes. Ezért az aláíró felek hagytak maguknak egy lehetőséget, hogy amennyiben ezek a mutatók változnak, akkor ezt még módosítani lehessen – de úgy, hogy csak öt százaléknál több lehet.
Amikor én 92-ben tisztségviselőként ültem a Kerepesi úton, mint VDSzSz országos választmányi tag, és ott csápoltunk, hogy 30%-os béremelést kaptak a vasutasok, csak (…) 35% volt az infláció. (…) És volt 5% reálkereset-csökkenés abban az évben, mert kevesebb volt a béremelés, mint az infláció. De milyen jól festett a 30% béremelés! Most, amikor 1% az infláció, és 13%-kal nő az átlagkereset, akkor – bocsánat – de 12% reálkereset-növekedés van!
Viszonyítani kell egymáshoz a számokat. Persze, jobban nézne ki, ha 120%-os meg 200%-os, én elhiszem, csak azért vannak közgazdasági problémák is, mert a Rail Cargo Hungaria meg retteg, hogy a MÁV-Start meg a MÁV mikor fogja a pályahasználati díjban meg a szolgáltatási díjban ezeket rátolni. Ott is van 600 tagunk úgy mellékesen a Cargoban. És ha mondjuk a Cargo összedől, akkor azt a 600 tagot nem tudom, hogy fogjuk tudni majd foglalkoztatni.
– figyelmeztetett Halasi Zoltán. Az éves béremelésekkel kapcsolatban elmondta, hogy a MÁV-nál a 10-es kiemelt, a 11-es sima, a 11-es kiemelt, a 12-es sima, a 12-es kiemelt, plusz a vezető váltókezelők és a főrendelkezők 14%-os béremelésben részesülnek. A többiek 10 százalékot kapnak.Egy példával élve elmondta, hogy akinek 155 ezer forint a fizetése, az nem 161 ezret fog kapni, hanem MMK-től függően 10 vagy 14 százalékkal többet: az alapja meghaladhatja a 170 ezer forintot is.
Jövőre hasonló helyzet lesz: 2018 január elsején 181 ezer forint lesz a garantált bérminimum.
Megint mindenkinek legalább 10%-os béremelés lesz, lesz akinek 13%. De azt nem döntöttük el, hogy kiknek. (…) 2019-ben pedig legalább 5% mindenkinek, egységesen.
A Startnál nincsen kiemelt kategória, de a kocsivizsgálók, a jegyvizsgálók, a személyszállítási ügyeletesek, a gépészeknél egy csomó munkakör szintén 14%-os bérfejlesztésben részesül. Aztán vannak ún. fordítókorong-kezelő váltókezelők, illetve például a balatonfenyvesi gazdasági vasúton két tolatásvezető, akik jegyvizsgálóként dolgoznak, de tolatásvezetőnek vannak besorolva – említette Halasi Zoltán. A többiek 10% bérfejlesztésben részesülnek. Hozzátette, hogy a diplomás minimálbér 270 ezerre emelkedik főiskolai, és 300 ezerre egyetemi végzettség esetén. Ez persze csak a kezdő bér, ettől több is lehet.
A nagy port felvert 15 év munkaviszony után járó ötezer forint intézményével kapcsolatban leszögezte, hogy az egyelőre nem lesz bevezetve: a felek május 31-ig kidolgozzák, hogy az erre elkülönített pénzösszeg Vasutasnapon miként legyen szétosztva a vasutasok között.
Persze, abban is megállapodunk, hogy a felek megkezdik az új bér-és besorolási rendszer kidolgozását. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kiteszünk egy táblázatot, és mindenki keres egymilliót, hanem úgy, hogy
akkor el kell dönteni: megtartjuk-e a mostani munkakör-értékelésen alapuló besorolási rendszert. Ha megtartjuk, melyiket, milyen feltételekkel, újra kell értékelni a munkaköröket, hiszen rengeteg változás történt: vannak, amelyek megszűntek, vannak, amiket összevontak (…). Akkor ki kell találni a hierarchiát is, ami mentén egymásra épülnek a munkakörök, meg kell találni, hogy a vállalatok között, mi ez a hierarchia.
Mivel a 2017-es és a 2018-as év a nagy garantált bérminimum-emelés miatt nem alkalmas egy ilyen bér- és besorolási rendszer bevezetésére, Halasi Zoltán szerint azonban 2019-ben le lehetne tenni ennek az alapját. Mégpedig úgy, hogy a minimálbér legyen az 1 [a viszonyítás alapja]. Ettől kezdve, valahányszor emelkedik a minimálbér, az alapbérek meghatározott módon követni fogják azt.
Halasi Zoltán beszélt a szintén három évre szóló együttműködési megállapodásról is: mint fogalmazott pici elmozdulások vannak, az egészség-megőrzést, a szűrővizsgálatokat, az orvosi kezeléseket hangsúlyozottabban támogatja a munkáltató. Egyszóval kezd a MÁV-csoport gondoskodó munkáltatóvá válni. Kijelentette: ma már nem az a célja egy ilyen megállapodásnak, hogy a MÁV-Évek programmal a munkavállalók elmenjenek, és ne lehessen betölteni a helyüket.
Sokan mondják a bérfejlesztés kritikusai közül, hogy
gyakorlatilag semmi nem történt, csak a magyar kormány elővette a kasszakulcsot, és szétosztja a pénzeket az emberek között, és ez milyen frankó. És egyébként senki nem csinált semmit ez ügyben, a MÁV is csak odaadja az állam pénzét.
Ez azonban nem így van, két okból sem:
a Magyar Államvasutak a magyar állam tulajdonában van, tehát más nem tudna pénzt adni. A másik az, hogy azért ez a folyamat sokkal messzebbről indult, hiszen tavaly ősszel – amikor még szó nem volt a minimálbér-emelésről (…) – már akkor a MÁV-val hosszas tárgyalásokat kezdtünk [arról], hogy nem tartható tovább ez a folyamat, ami történik a MÁV-csoportnál. Nem csak a pénz, hanem a munkáltató hozzáállása, viselkedése miatt sem.
Még a minimálbér és a garantált bérminimum emelése előtt a MÁV azzal a levéllel fordult a tulajdonoshoz, hogy 2019-ig – addigra a munkáltató számítása szerint 3500 munkavállaló hagyja el a vállalatot – 30%-os jövedelemnövekedésre van szükség. Ekkor még szó nem volt minimálbér- és garantált bérminimum-emelésről.
És ezek után, amikor tavaly decemberben aláírásra került a megállapodás a VKF-en a minimálbér-emelésről,
akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a magyar állam semmit nem akar tenni ezen kívül. Tehát esze ágában nem volt, hogy a minimálbér- és a garantált bérminimum-emelésen felül bármilyen pénzt szeretne adni a többi munkavállalónak. Akkor kezdtünk el ezen dolgozni, tavaly decemberben, a köztulajdonban lévő vállalatok érdekegyeztetésének megteremtésén, hiszen a versenyszférában az államot nem érdekli, hogy mennyi a minimálbér, mert nem neki kell kifizetni. (…) Igenám, csak elfelejtkeztek arról, hogy a magyar államnak is vannak munkavállalói. Nem is kevés: közel kétszázezer. A négy nagy állami tulajdonú vállalatnál – Volán, Posta, vízközművek, MÁV-csoport – közel százezer munkavállaló van.
Azt hiszem, jó időben csaptunk ebbe bele, hiszen elkezdték komolyan venni az állami képviselők, hiszen volt olyan érdekegyeztető fórum (…) is, amikor három államtitkár is részt vett. Akkor vált számukra nyilvánvalóvá, hogy „hát a fenébe, nekünk itt teendőnk van, mert ha a minimálbér- és a garantált bérminimum-emelésen túl nem lesznek jövedelemnövekedések, akkor gyakorlatilag nem csináltunk semmit.” Akkor ezeknél az állami vállalatoknál nemhogy csökkenne, hanem még tovább nőne a feszültség.
Halasi Zoltán szerint az említett hosszú, egy-két hónapos tárgyalások eredménye a bérmegállapodás.
Azt állítani, hogy az állam adott pénzt, és milyen frankó, mert megemelte a minimálbért, az egy kicsit túlzás. (…) Magyarországon akkor kell elégedettnek lenni, amikor 1471 euró lesz a minimálbér. De az még sokára lesz. De én azt hiszem, hogy ezek a lépések legalább valami tüzet oltanak (…). Ez nem oldja meg a helyzetet, nem oldja meg a foglalkoztatást, valami tűzoltás történt.
– szögezte le Halasi Zoltán, a VDSzSz Szolidaritás elnöke.
Ismeretes: Március 13-án felkerült a pont az i-re: a MÁV Zrt-nél, a MÁV-Startnál és a MÁV-SZK-nál is aláírtuk a három évre szóló bérmegállapodást és az együttműködési megállapodást. Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke fontos pillanatnak nevezte ezt, hiszen hosszú idő óta nem volt példa arra, hogy több évre vonatkozó megállapodások rendezzék a vasutas munkavállalók sorsát. Ez most megtörtént.
Mint mondta, hosszú folyamatnak értünk a végére, ami már tavaly elkezdődött, amikor a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója levélben fordult a tulajdonoshoz tekintve, hogy tarthatatlan állapotok uralkodtak a bérezést illetően a MÁV-csoport vállalatainál.
Nagy volt a munkaerő-elvándorlás, az elégedetlenség, ezt követően nagyon intenzív, konstruktív tárgyalások kezdődtek a MÁV Zrt. vezetésével. Ennek aztán meglett az eredménye.
Én nem mondom azt, hogy ez tökéletes, és nem lehetett volna jobb, hiszen mindennél van jobb. De ha mindenki magába néz, és vizsgálja az elmúlt évek történéseit, akkor semmiképp sem lehet azt mondani, hogy ez egy felesleges, indokolatlan időtartamra elhúzott tárgyalások eredményeként született megállapodás. Hiszen átlagosan 13%-os béremelést fog megkapni visszamenőlegesen, január elsejéig számítottan minden MÁV-[csoport]-munkavállaló idén úgy, hogy egy részük 10%-ot, másik részük pedig 14%-ot tudhat magáénak.
Fontos dolog, hogy nem korra, nemre, arcra történt a különbségtétel, hanem kizárólag munkaköröket értékelve jutottunk erre az elhatározásra. (…) Van egy-két olyan munkakör, ami a továbbiakban gondozást igényel, de az idő (…) tényleg sürgetett minket, és én azt tudom csak mondani például a kocsirendezők esetében, hogy nincsenek elfelejtve, és igyekszünk javítani bérpozícióikat. Erre az elkövetkező időszak lehetőséget fog nyújtani, bizton állítom.
Tehát összességében a MÁV Zrt-nél a bér- és együttműködési megállapodás – úgy vélem, hogy a szakszervezet tagjainak az érdekeit jól szolgálja.
Hasonlóan állapodtunk meg a MÁV-Start Zrt-nél is. Az aláíráskor elmondtuk a MÁV-Start Zrt. vezérigazgatójának, hogy békét kellene kötni (…): Németh Zsoltot vegye vissza a Start kötelékébe, hiszen nagyon méltatlanul bánt el vele, ha úgy tetszik gonoszul.
Az volt a válasz, hogy megfontolja. Nagyon szeretnénk, hogy ne a bíróság mondjon ebben ítéletet, hanem a munkáltató [Csépke] András lássa be, hogy ebben az ügyben tévedett.A MÁV-Startnál is aláírtuk a bérmegállapodást és az együttműködési megállapodást is. Hasonló a konstrukciója, mint a MÁV Zrt-s megállapodásoké. (…)
- jelentette ki Bárány Balázs.
A munkáltató közleménye a bérmegállapodás március 13-i aláírását követően:
„Aláírta a bérmegállapodást a MÁV-csoport a szakszervezetekkel
A MÁV Zrt. a tulajdonos Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jóváhagyásával megvalósuló, 3 évre szóló bérmegállapodást kötött a vasutas érdekképviseletekkel, miután Magyarország Kormánya támogatta a szakszervezetek és a munkáltató által felelősen kialakított, a 2017 és 2019 közötti időszakra szóló közös álláspontot a bérrendezésre vonatkozóan. A javaslat támogatása egyértelmű elismerése annak a munkának, amelyet a MÁV-csoport a bérrendezésre irányuló célkitűzések megvalósulása érdekében végzett.
A megállapodás alapján a bérfejlesztés mértéke:
- a 2017-es évre átlagosan 13 százalék,
- a 2018-as évre átlagosan 12 százalék,
- a 2019-es évre átlagosan 5 százalék.
A vasút történetében évtizedek óta nem volt példa ilyen mértékű bérfejlesztésre, és arra sem, hogy 3 évre tervezhetünk, azaz minden vasutas munkavállaló 2019 végéig előre tudhatja az átlagos bérfejlesztés mértékét.
A MÁV-csoport a minimálbér és a garantált bérminimum emelésére vonatkozó jogszabály rendelkezéseit már végrehajtotta. A most megvalósuló béremelés lehetőséget ad a bérsávtorlódás csökkentésére, az intézkedéssel javul a vasutas munkavállalók bérpiaci helyzete is, és erősödik a vasútvállalat munkaerő-megtartó képessége.
A MÁV-csoport valamennyi (az emelt minimálbérben és garantált bérminimumban részesülőkön felül) nem vezető beosztású (nem premizált) munkavállalója 2017. január 1-jétől
- 10 százalékos alapbéremelésben részesül, amennyiben a minimálbér, illetve a garantált bérminimum emelésére tekintettel megvalósított béremelése nem érte el a legalább 10 százalékos mértéket;
- a felsőfokú állami iskolai végzettséget igényelő munkakörökben a munkakör ellátásához az előírásnak megfelelő végzettséggel rendelkező azon diplomás munkavállalók, akik alapbére az alanyi jogú bérmegállapítást követően nem éri el az alábbi értékeket, az új alapbérük a következő összegekre egészül ki:
– főiskolai végzettség (bachelor, Bsc-, BA) esetén 270 000 Ft/hó
– egyetemi végzettség (master, MSc-, MA) esetén 300 000 Ft/hó
A munkáltató és az érdekképviseletek közös szándékával megegyezően az egyes munkakörök közötti bérfeszültségek kezelésére elkülönített 3 százalékos átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelő bértömeg felhasználásról az egyes társaságok a most aláírt bérmegállapodás külön mellékletében állapodnak meg. Ennek keretében kidolgozzák a MÁV-csoportnál munkaviszonyban eltöltött időhöz kapcsolódó juttatás, azaz a szenioritás rendszerét – erről külön megállapodást köt a munkáltató az érdekképviseletekkel 2017. május 31-ig.
Tovább növekszik a munkáltató által nyújtott önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés, amelynek mértéke önkéntes nyugdíjpénztári tagság esetén:
- 2017. január 1-től a munkavállaló alapbérének 3 százaléka,
- 2018. január 1-től a munkavállaló alapbérének 3,5 százaléka.
A 2018-as és 2019-es évre vonatkozó bérfejlesztés végrehajtásának részleteiről a tárgyév január 31-ig állapodik meg a munkáltató az érdekképviseletekkel.
A bérintézkedéseken túl a munkáltató az érdekképviseletekkel közösen új alapokra helyezte az Együttműködési Megállapodást. Ennek célja a kiszámítható, biztos munkahely biztosítása, a szakmailag felkészült munkaerő megtartása, a vállalati kultúra formálása, a gondoskodás, egészségügyi rekreáció keretében a munkaképesség-csökkenés megelőzése, a munkafeltételek és munkakörülmények javítása, az utánpótlás biztosítása érdekében közép- és felsőfokú ösztöndíjrendszer működtetése, diplomás beillesztési program bővítése stb.”
