Felmondás és táppénz 2024 – változott a Munka Törvénykönyve!
Betegállomány, felmondás után
Felmondás és táppénz 2024 – változott a Munka Törvénykönyve! A Munka Törvénykönyve alapján ha a munkavállaló mondott fel, rendes felmondással, határozatlan idejű szerződés mellett, akkor a felmondási idő fő szabályként 30 nap.
( Friss hírek )
Ha már megtörtént a munkavállalói felmondás, semmilyen törvényi akadálya nincs annak, hogy a dolgozó (amennyiben beteg, és az orvos betegállományba vette) betegszabadságon, illetve táppénzen töltse a felmondási idejét. Ha a felmondás napja után – már a felmondási idő alatt – az orvos igazolja, hogy a munkavállaló keresőképtelenné vált, akkor nem kell bemennie dolgozni, táppénzen lehet, és ez a betegállományban (táppénzen) töltött idő beleszámít a felmondási időbe.
Ha a munkáltató mondott fel, rendes felmondással, alapesetben szintén 30 nap a felmondási idő. Viszont ez a 30 nap meghosszabbodik a munkáltatónál, munkaviszonyban töltött idő alapján,
a) három év után öt nappal,b) öt év után tizenöt nappal,c) nyolc év után húsz nappal,d) tíz év után huszonöt nappal,e) tizenöt év után harminc nappal,f) tizennyolc év után negyven nappal,g) húsz év után hatvan nappal.
Ebben az esetben is áll, hogy a felmondás utáni megbetegedés, táppénz ideje beleszámít a felmondási időbe.
Ha a keresőképtelenség kódja 7-es – például a járvány miatt – akkor azonnal kezdődik a táppénz. Ha más – sima betegség 8-as kóddal – akkor 15 nap múlva kezdődhet a táppénz. A 15 napra pedig betegszabadság járhat a munkavállalónak a Munka törvénykönyve szerint. A betegszabadság tartamára a távolléti díj 70 százaléka jár. A ki nem vett szabadságot meg kell váltani.
Felmondás és táppénz 2024 – változott a Munka Törvénykönyve!
Fontos azonban azt is tudni, hogy ha a munkavállaló a felmondás közlését követően kerül táppénzes állományba, akkor a tbj. alapján a felmondásban közölt felmondási idő lejártával, azaz a munkaviszony megszűnésének napjával megszűnik a munkavállaló táppénzre való jogosultsága.
Felmondás betegállomány alatt
A munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni, akkorra, amikorra a munkavállaló kéri. A munkáltató megteheti, hogy a betegállomány ideje alatt mond fel a dolgozónak. Azonban a betegállomány „védettséget biztosító időnek” számít, ezért maga a felmondási idő csak a betegállomány letelte után kezd el ketyegni.
A Munka Törvénykönyve alapján a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:
a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,b) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,c) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság.
A munkavállaló számára a jelenleg hatályos jogszabályok nem állítanak fel korlátokat arra, hogy a betegszabadság vagy a táppénz időszaka alatt megszüntesse a munkaviszonyát felmondással. A felmondási idő alatt nem lesz munkavégzési kötelezettsége, amíg táppénzen van. A bennmaradó szabadságait a munkáltató ekkor is köteles a munkaviszony megszűnésekor pénzben megváltani.
Felmondási tévhit, hogy az indoklás mindig kötelező
Makacs tévhit, hogy a felmondás indoklása mindig kötelező. Ez azonban nem így van. Persze nem mindegy, hogy melyik oldal, mikor és hogyan mondja fel a munkaviszonyt. Nézzünk néhány példát, amikor nem kell a felmondást indokolni.
- A határozatlan idejű munkaviszony felmondását a munkavállalónak nem kell megindokolnia. Arra azonban fontos figyelni, hogy ez a felmondásra igaz. Az azonnali hatályú felmondást, ha erre nem a próbaidő alatt kerül sor, már a munkavállalónak is indokolnia kell.
- A próbaidő alatt egyik félnek sem kell indokolnia, hogy miért nem kívánja a munkaviszonyt fenntartani.
- A vezető állású munkavállaló esetén nem kötelező a felmondás indoklása.
